Szlovákia
2019.03.11-15.

Március elején iskolánk 40 tanulója a Határtalanul program keretében a Felvidékre utazott, hogy a Csallóköz és a Mátyusföld még mindig javarészt magyarajkú városait, falvait bejárja. Diákjaink találkozhattak külhoni magyarokkal, így elmélyíthettük: együvé tartozunk az új határon kívülre esettekkel. Első nap, a korai indulás után Dévényre utaztunk, bejártuk a vár nagyon is ép romjait, hallottunk a vár szerelmi legendájáról, majd alátekintve megcsodálhattuk a Morva és a Duna torkolatát. A vár tövében elolvastuk a Duna szabályozását tanúsító milleniumi emléktáblát. Tovább menve Pozsonyba értünk, egykori koronázóvárosunkba. Megnéztük a Szent Márton Székesegyházat, utána pedig felsétáltunk a várhoz. Rövid ismertetés után eltöltöttük a szabadidőnket. A metsző hideg hamar visszakergetett bennünket a buszba. A nap utolsó programjaként Csallóközcsütörtök ősi templomát tekintettük meg a plébános úr vezetésével. Este elfoglaltuk a szállásunkat Felsőszeliben.

Kedden, reggeli után ellátogattunk Kodály Zoltán városába, Galántára, ahol legelőször a partneriskolába mentünk, ami szintén a Kodály Zoltán nevet viseli 2000 óta. Itt az igazgató rövid bemutatkozó prezentációja alatt megismerkedhettünk az intézmény történetével és kialakításával. Az iskolában félig magyar nyelvű és félig szlovák nyelvű oktatás zajlik. Ezek után találkoztunk és beszélgettünk az iskola egy pár diákjával, ajándékcsomagokat kaptunk, majd ebédelni mentünk a menzára.



Galánta egykoron az Eszterházyak birtoka volt. Az Eszterházyak több épületet építettek fel a városban. Ezek között van a neogótikus kastély melyet meglátogattunk. Évtizedek óta üresen áll és romlik a 19. századi kastély, amamely eredetileg 1633-ból származik. A kastélynak csak mostanában kezdték meg a felújítását. 1736-ban barokk-stílusban került átépítésre. A mai neogótikus alakját 1861-ben kapta. Gróf Eszterházy József kezdte meg átalakítását a romantikus angol gótika szellemében. Az első világháború után az akkori tulajdonos Eszterházy László Pál előbb a birtokot, aztán a kastélyt is eladta a csehszlovák államnak. Az épületet 1920 és 1970 között különböző hivatalok foglalták el. 1990 után a város vezetése próbálta felkarolni a sokáig elhanyagolt épületet. Megtudhattuk, hogy a nemrég megalakult a Galántai Neogótikus Kastély Polgári Társulás (nonprofit szervezet) a kastély megmentése céljából.



Miután a gimnázium tanulóival megtekintettük a neogótikus kastély épületét, a városban található Honismereti Múzeumhoz kalauzoltak minket. A balatonfüredi
diákok a kiállítás révén megismerkedhettek a molnármesterek mindennapjaival, amit a kiállítási tárgyak remekül illusztráltak. Ezen felül a múzeum egy-egy helyiségébe lépve a 19-20. századba csöppenhettünk, amely szobák az akkori városi társadalmi réteg lakáskultúráját hivatottak bemutatni. A múzeum utolsó állomásaként a csoport népi hangszereket csodálhatott meg. A közel másfél órás időutazás után csapatunk buszra szállva a deáki románkori templom felé vette az irányt, ahova megérkezvén megismerkedhettünk Hajdú Irénke néni szívélyes vendégszeretetével. Az idős hölgy töretlen lelkesedéssel mesélte el a diákoknak a templom történetét.




Deáki legnevezetesebb helye a Szűz Mária tiszteletére épített templom. Legrégebbi részét, a Szent István-kápolnát először II. Paszkál pápa 1103-as oklevele említi meg. Jellegzetes kora román kori építmény, téglalap alakú hajóval és félkör alakú szentéllyel. A templomhoz többször is hozzá építettek, először egy román stílusú, két tornyú templomkolostort, melyet 1228-ban szenteltek fel. Ezt a bencés monostort a pannonhalmi apátság alapította. Itt használták a Pray kódexet, amelyben ráleltek az első összefüggő írásos nyelvemlékünkre, a Halotti beszédre. A templom különlegessége, hogy kétszintű - míg a földszinti részt templomként, addig az emeleti részt lakó és imádkozó helyként használták a bencés szerzetesek. A templom a jelenlegi formáját 1875-re nyerte el, amikor felépült a neoromán stílusú, szintén háromhajós rész. Az 1940-es évek kezdetén Serédi Jusztinián újíttatta fel, Kontuly Béla freskói is ekkor készültek el. A freskók témái: Szent István, a kereszténység terjesztője; Szent István, a hadvezér; A pannonhalmi alapítólevél átadása; A Halotti beszédet író szerzetes; Szent István az Intelmeket átadja fiának, Imrének; Szent István Imre halála után felajánlja az országot Szűz Máriának. A 20. század végén újabb felújításokat hajtottak végre, ekkor került sor az orgona felújítására is. Kolozsváry László kárpátaljai festőművész Halotti beszéd című festményét 2001-ben helyezték el a templomban.

Az osztálykirándulás harmadik napján először a Fehérkői vár romjait tekintettük meg egy hosszú erdei séta után. Amint azt az idegenvezetőnktől azt megtudtuk ezt a várat még a 13. században építették II. András adományaiból. A vár egykor nagy területen helyezkedett el, ám a 17. században a Kis-Kárpátok vidékein portyázó törökök lerombolták és felgyújtották a falait. Ez után busszal elindultunk a Vöröskői vár felé és az odafelé vezető úton meghallgattunk egy legendát a vár építéséről. A kastély sokáig a Pálffyak tulajdonában volt, ezért ma is a Pálffyak életét bemutató kiállítás látható. Láthattuk milyen bútorokat használtak évszázadokon át: hogy hol aludtak, hol ettek , hol társalogtak és milyen fegyvereket használtak. A délután folyamán ellátogattunk a Felvidék Rómájába, Nagyszombatba, ahol várost néztünk, majd megtekintettük a Szent Miklós Bazilikát, ahol a kevés könnyező Szűz Mária képek egyikét is tartják. A kedves plébános úrtól megtudtuk, hogy a kép eddig három különböző évben ejtett véres könnyeket. Először 1663-ban fedezték fel a véres könnyeket, mikor Magyarországot török támadások fenyegették, ám a legenda szerint a környéken fosztogató törökök nem találták meg Nagyszombat városát. Másodszor az 1708as kuruc háborúk idején könnyezett vérrel a Szűz Mária kép. A máig utolsó alkalom, mikor véres könnyeket ejtett az arckép, az az 1710-es pestis járvány idején volt, mikor a nagyszombatiak Szűz Máriához fordultak segítségért és körbe vitték a városban a képet, hogy segítsen nekik átvészelni a betegséget, és mire a menetelők visszatértek otthonaikba az otthonhagyott betegek meggyógyultak. Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy a kirándulásunk harmadik napja is nagyon mozgalmasra sikerült és külön jó volt, hogy a galántai középiskolások is elkísértek minket.

Reggel korán indultunk Nyitrára, ahol megnéztük a Szent Emmerán székesegyházat. Ez az épületegyüttes 3 templomból áll, román, gótikus majd barokk stílusban épült. A templom első része a 11. században épült. Nyitra városa az egyik legszlovákabb város. A nyitrai vár mellett folyik a Nyitra folyó. Ebben a városban található egy szentháromság szobor, amit a pestis járvány idején állítottak fel. Második állomásunk a Gimesi vár volt, melyhez egy hosszú túrával jutottunk fel. 1265-ben kezdték el építeni a viszonylag nagy várat, amiből napjainkban már csak a rom látogatható. Végül a nagyvezekényi csata helyszínére látogattunk el, ahol megnéztük az emlékművet. Ez a szobor egy önálló, erős oroszlánt ábrázol, amely a török zászlón tapos. Az oroszlán alkotója Marschalkó János, aki a Lánchíd oroszlánjait is készítette. Bár ez a csata a törökök ellen győzelemmel zárult, ennek ellenére a magyarokat is jelentős veszteség érte, ugyanis itt esett el 4 Eszterházy fiú.
A nap záróprogramja 1 óra szabadidő volt, melyet egy plázában töltöttünk el. Nagyon élveztük ezt a napot, a túrát és a szép látnivalókat!

Felvidéken töltött hetünk utolsó napján, pénteken ellátogattunk Érsekújvárra, hogy megtekintsük, a Czuczor Gergely Általános Iskola tanulói által előadott március 15-i ünnepséget. Megérkezésünk után a végzős diákok egy prezentációt tartottak nekünk az iskola történetéről és annak a névadójáról, amit mindenki nagy figyelemmel követett. Ezután étellel és itallal kedveskedtek nekünk, majd a tornacsarnokban sor került az ünnepségre. Mindenki tetszését elnyerte a műsor és méltó módon megemlékeztünk nemzeti nagyjainkról. Miután elindultunk volna a következő állomásunkhoz az iskola előtt csoportképet készítettünk. A színvonalas iskolai ünnepség után ellátogattunk Szímőre a Jedlik Ányos emlékszobába. Érkezésünket követően hallhattunk néhány szót a községről, annak programjairól, illetve az emlékszoba létrejöttéről. Ezután csoportunk megtekinthetett egy fél órás filmet Jedlik Ányos életéről és munkásságáról. A filmből kiderült, hogy Jedlik ma is rengeteget használt és praktikus szerkezeteket talált fel az utókor számára. A vetítés után néhány találmányának modelljét ki is próbálhattuk, mint például a dinamó, a villámdelejes forgony és az elektromos kocsi. Ezek után látogatást tettünk a gútai hajómalomnál. Gúta település Csallóköz keleti részében található. A félszigetre, ahol a malom található, egy hosszú, fedett fahídon keresztül jutottunk el. A helyszínen egy kedves hölgy várt, aki körbevezetett minket a malomban és környékén. Sok érdekes információt tudtunk meg arról, hogy régen miként dolgoztak az ehhez hasonló malmokban. Mint megtudtuk a malom nem az eredeti, mert az már korábban megsemmisült, hanem annak egy tökéletes mása. A múzeumként működő hajó a környék látványossága. A malom gyönyörű és nyugodt környezetben található. A hajó melletti területen számos állatfaj él. Nagyon jól éreztük magunkat az ott töltött időben. Hazafelé megálltunk Révkomáromban, ahol egy séta keretében megnéztük a város legszebb műemlékeit. Rengeteg gyönyörű épülettel találkozhattunk a városban. Mint a neoklasszicista Városháza, a Szent András templom, a Szent Rozália templom, a zsidó kistemplom vagy a Bencés rendház. Nem csak az épületeket volt érdemes figyelni, városi sétánk során nagyon sok köztéri alkotást, szobrot láthattunk. Például a Szentháromság-szobrot, és olyan magyar nagyságok szobrát, mint Jókai Mór, Klapka György és Csokonai Vitéz Mihály.