1849. november 4-én született Pozsonyban. Gyermekéveit az Arad környéki Opáloson töltötte. Iskoláit Aradon végezte, majd középiskolai tanulmányai befejezése után, 1869-74 között a zürichi műegyetemen tanult. 1874-ben mérnöki oklevelet szerzett.

Szülőföldjén, Aradon akart elhelyezkedni kultúrmérnökként, Krenner József, a neves ásványtantudós azonban meghívta maga mellé. Így lett a Nemzeti Múzeum ásványtárában múzeumi segédőr.

A hetvenes évek közepén szervezte Széchenyi Béla kelet-ázsiai kutatóexpedícióját és geográfus-geológus szakembert keresett. Többen, köztük Suess Ede, a bécsi egyetem világhírű tanára, Lóczyt ajánlották, aki az ismeretlen messzeségek hívó szavára útra kelt. 1877. november 1-től 1880. május 1-ig volt távol. Útja során először Kalkuttába, majd onnan Dardzsilingbe ment. Feltérképezte a Bhutan-Szikkim-Tibet hármas határérintkezés területét. Felderítette, hogy a Himalája fő hegyvonulata mögött egy másik hatalmas hegylánc húzódik, melyet Transzhimalájának nevezett el. Elsőnek ismerte fel a Himalája takarószerkezetét. Tevékenysége elismeréséül Sven Hedin róla nevezte el a Himalája egyik 8000 m-es csúcsát, amelyet ma az indiai térképek Lotse néven jelölnek. A Himalájából Jávára utazott, ahol a Metapi vulkánt tanulmányozta, majd Sanghajban feltérképezte a Jangcekiang deltavidékét.

A Sanghajban megszervezett expedíció a Jangce medencéjéből a Csinghiunsan hegységen át a klasszikus kínai löszvidékre ment. E területen átvágva 600 km-t haladt a Nagy Fal mentén, majd átszelve a Nanson hegységet, leereszkedtek a Góbi-sivatagba. Itt Lóczy néhány hónapot töltött a sivatag tanulmányozásával. Ezután délnek fordultak és tibeti területen haladtak. Patangban azonban felfegyverkezett lámák állták útjukat. Kénytelenek voltak az útvonalat megváltoztatni és Jünnanon át Burmába mentek, ahonnan az expedíció hazatért.

Visszatérve Lóczy tovább dolgozott a Nemzeti Múzeumban, elsősorban az Ázsiában gyűjtött anyag feldolgozásán. Az expedíció során tett megfigyeléseket, és a vizsgálatok eredményeit Gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai útjának tudományos eredményei című háromkötetes munkájában tette közzé. E munka német nyelven is megjelent, és osztatlan nemzetközi elismerést aratott. Számos új adattal gazdagította az egyetemes földrajz-földtani tudományokat, Lóczynak pedig nemzetközi hírnevet szerzett.

1883-ban meghívták a Földtani Intézetbe osztálygeológusnak és Hegyes-Drócsa vidék feltérképezéseivel bízták meg. Három évig volt az Intézet tagja. 1886-ban ugyanis kinevezték a Műegyetem nyilvános rendkívüli tanárának a technikai geológiára. Három évig tanított a Műegyetemen.

1889. július 1-jén kinevezték a budapesti Tudományegyetem egyetemes földrajzi tanszéke nyilvános rendes tanárának.

Földrajzos tevékenységének legkiemelkedőbb pontja a Balaton és környéke sokrétű tudományos tanulmányozásának megszervezése. A tervet amelyet a Balaton szokatlan és nagymérvű elsekélyesedése, továbbá kiszáradása inspirált, 1891-ben terjesztette a Földrajzi Társaság elé. Több, mint 60 munkatárs – köztük külföldi tudósok is – 28 éven át fáradozott a Balaton fizikai, kémiai, meteorológiai viszonyainak, a környék földtani felépítésének, domborzatának és a lakosság néprajzi sajátságainak stb. tanulmányozásával. E hatalmas, sokrétűségét tekintve abban a korban példátlan munka, mai értelemben vett igazi "team" tevékenység irányítását Lóczy Lajos elnökletével a Földrajzi Társaság Balatoni Bizottsága végezte, melynek olyan neves tagjai voltak, mint Entz Géza, Herman Ottó, Jankó János, stb. Lóczy szervezőkészségét, sokoldalú ismereteit dicséri, hogy minden feladatra az arra legalkalmasabb személyeket tudta megnyerni. Emberi nagysága: tudása, szerénysége, közvetlensége, de ugyanakkor kérlelhetetlen következetessége tette lehetővé, hogy leküzdje a nézeteltéréseket, megoldja az anyagi problémákat. A kormány költségvetéséből a kutatásokra biztosított összeg nem volt elég. Lóczy pénzt szerzett a Magyar Tudományos Akadémiától, támogatást kapott Veszprém megyétől és megnyerte az ügynek a kor természettudományos kutatásainak nagy mecénását, Semsey Andort, aki nem kevés pénzzel járult hozzá a munka sikeréhez.

A kutatások eredményei A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei című 33 kötetes sorozatban jelentek meg magyar és német nyelven. (Egy kötet angolul is.) Osztatlan nemzetközi elismerést arattak.

Lóczy Lajos személyesen végezte el a Balaton környékének részletes földtani felvételét, és munkájának eredményeit a Balaton monográfia első kötetét képező, 1913-ban megjelent A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése című művében foglalta össze. E munkát a Magyarhoni Földtani Társulat 1915-ben Szabó József éremmel, a Magyar Tudományos Akadémia pedig 1916-ban nagy díjjal jutalmazta.

Oktatónak is kiváló volt, tanítványai szerették szemléletes és gyakorlatias oktatásmódjáért. Külföldről is sokan jöttek hozzá tanulni. Kiváló szakemberek egész sora került ki a keze alól.

1908. augusztus 19-én kinevezték a Földtani Intézet igazgatójának, és nyugdíjba vonulásáig ezt a tisztet töltötte be. Mellette azonban továbbra is tanított. Igazgatóként sokat tett az ország földtani térképezéséért.

A korábbi térképlaponkénti felvételezés helyett a fontosabb helységek és medencék térképezését, földtani felépítésének megismerését tartotta elsődlegesnek, ezért elindította a Mecsek, Bakony, Vértes stb. hegységek földtani újravizsgálatát. Javasolta a térképezés kiterjesztését Horvátország, Szlavónia és Bosznia-Hercegovina területére is. Kezébe vette az ország északnyugati részén folyó földtani vizsgálatok irányítását. Nagy érdeme volt az erdélyi földgáz felkutatásában. Kérésére küldte ki az állam Papp Károlyt Kissármásra kutatni. Szívügyének tekintette az agrogeológiai térképezést. Az agrogeológia elvi és módszertani kérdéseinek megoldására Inkey Bélát Németországba, Treitz Pétert pedig Oroszországba küldte tanulmányútra.

A két különböző talajtani iskola (az orosz és német) közül követésre a legjobbat kiválasztani, ez volt a feladat. Ennek eldöntésére nemzetközi talajtani konferenciát szervezett 1909. április 14. és 24. között Budapesten. Ez volt az első ilyen jellegű nemzetközi konferencia, amelyet éppen a budapesti sikeres volta miatt több is követett. 1911-ben a román állam meghívására kőolajkutatással foglalkozott Romániában. Érdemei elismeréséül kitüntették.

1913-ban a Közoktatásügyi Minisztérium megbízásából megszervezte Magyarország leírását, amely 1918-ban jelent meg. Lóczy írta a Magyarország földtani szerkezete című. összefoglaló bevezetését.

Lóczy Lajos síremléke
1919. március 13-án államtitkár lett. Megrokkant egészségi állapota miatt azonban nyugalomba vonulását kérte.

Élete utolsó napjait kedves Balatonja mellett, Balatonarácson töltötte. Itt ragadta el a halál 1920. május 13-án.

A balatonarácsi temetőben álló, vörös homokkőből készült síremlékén üveg alatt látható az a lepréselt havasi gyopár, melyet Stein Aurél, a neves Ázsia-kutató küldött mesterének a Himalájából utolsó üdvözletként.





Lóczy Lajos életéről és munkásságáról:

Tóth Kálmán: Lóczy Lajos

Papp Károly: Lóczy Lajos geológus, földrajztudós élete és munkássága