Magyarország
2019.04.03-07


1. nap

Szerdán korán indultunk el mert hosszú út várt ránk, a határon viszonylag sokat álltunk (kb. 1,5 órát), de végig beszélgettünk, ezért gyorsan és élvezetesen elment az idő.

Nagyjából 1-kor elfoglaltuk a szállást Balatonfüreden, három és négyágyas szobák voltak. Már vártam a délutánt, hogy találkozzunk az itteni diákokkal, mert már előre beszéltem azokkal a barátnőimmel, akikkel jóban lettem, amikor ők voltak nálunk. Mivel mi is elvittük őket azokra a helyekre, amelyek szerintünk érdeklik őket, és tetszik nekik, ezért reméltük, hogy ők is elvisznek minket Füred szép, és látványos helyeire.

Az iskolában kezdünk a délutánt, ahol az egyik ottani tanár tartott egy előadást Füred múltjáról, érdekességeiről, az itt megfordult híres embereiről. Majd egy másik tanár köszöntött minket, aki volt az osztállyal nálunk, Szabadkán. Indulás előtt a sok nasiból és italból csemegézhettünk, amit a diákok hoztak nekünk. Beültünk egy aranyos étterembe, hol elbeszélgettük az időt mindenről, hogy milyen volt az ő számukra Szerbia, nekünk hogy tetszik Balatonfüred, ki hova akar tovább tanulni, na meg voltak szimpatikus új diákok is, akiket ott ismertünk meg. És kedvesek voltak egyaránt. Tőlünk is jöttek újak, akik nem ismerték az ittenieket, de így legalább új embereket is megismertünk. Ezután elmentünk fagyizni Füred egyik legjobb fagyizójába.

Este finom vacsorát kaptunk, majd társasjátékoztunk a panzió dolgozóival és beszélgettünk is velük. Nagyon kedvesek, közvetlenek voltak és meséltek nekünk az itteni életről. Elmesélték azt is, hogy ők is jártak már Szerbiában, ráadásul Szabadkán, úgyhogy volt témánk. Este az egyik itteni diák, aki Füreden lakik lejött hozzánk és lementünk együtt a partra, ahol beszélgettünk, nevetgéltünk, megnéztük a füredi életet este. A túlpart nagyon szépen ki volt világítva. Sétálgattunk, belelógattuk a lábunkat a Balatonba, átfutottunk a szökőkúton és nagyon jól éreztük magunkat.

Ezután vettünk nasit, popcornt, üdítőt és csokit, majd a szálláson még megnéztünk egy filmet is. Páran már a film előtt elaludtak, mert nagyon hosszú napunk volt, de aztán a film után mindenki elment aludni, mert másnap egy újabb hosszú kirándulás várt ránk, amit nagyon vártunk.

2. nap

Utunk a Tihanyi Apátságba habár fárasztó, de rendkívül emlékezetes volt. A kilátás a félszigetről igazán meseszép. Emesével számtalan gyönyörű képet tudtunk készíteni. Leírni a látványt, amely elénk tárult talán még a legjobb íróknak se menne. Maga az épület szintén lélegzetelállító. Története kifejezetten érdekes, mivel az évszázadok során a pusztulás és az újjáéledés is osztályrésze volt. Talán az a tény fogott meg a legjobban benne, hogy a felkelő naphoz igazodik. Művészi. Ez az a szó, amivel legjobban jellemezni tudnám és ezzel úgy érzem, hogy még keveset is mondtam. A csoporttal közösen megnéztünk egy rövid filmet, amely bepillantást nyújtott számunkra az ottani Bencések életéről. A rövid összeállítás után pedig lementünk megnézni I. András sírját, ezt követően pedig megpillantottuk a barlanglakásokat, ahol szintén káprázatos kilátással találkoztunk. A túrázás fáradalmait kipihenve, a Balatonparton megálltunk elfogyasztani szendvicseinket. Miután csoportunk összeszedte erejét, elindultunk a Belső-tó felé. A nap kellemes meglepetésébe botlottunk ott, pontosabban ürgékbe. Talán fel se tűnt volna nekem, ha Petra nem hívja fel rá a figyelmemet. Úgy érzem a sok szép látnivaló ellenére, az ürgefigyelés volt a nap fénypontja mindenki számára (nekem és Petrának biztos). A kellemes találkozás után végül elérkeztünk utunk végállomásához. A tihanyi Őrtorony kilátó biztosított minket arról, hogy utunk ide teljesen megérte. Tudom, hogy már sokszor dicsértem a túrán látottakat, de úgy érzem ez volt az a pillanat, ahol el kell mondjam, hogy ehhez foghatót még biztos nem láttam. Véleményemmel szintén egyetértett Ági és Emese, mint ahogy egyszerre néztünk egymásra, amikor felértünk a kilátóra. Úgy érzem ennél hatásosabban nem igazán lehetett volna lezárni a túrát. Hálás vagyok, hogy ezt mind láthattam, és hogy ennyi fantasztikus emlékkel gazdagodtam.

3. nap

Tapolca és Szigliget

Az indulás reggel negyed kilenckor volt, rögtön reggeli után.

9 óra környékén érkeztünk meg Tapolcára. Felmentünk a tavasbarlanghoz, ott találkoztunk az idegenvezetővel. Sajnos ő közölte, hogy rossz idő lesz, és emiatt a tavasbarlang helyett először a Szent-György hegyre megyünk túrázni. Itt az idegenvezető mondott és mutatott rengeteg érdekes dolgot, valamint a panoráma is elképesztően szép volt. Utána felsétáltunk az egyik helyi különleges látványossághoz, a bazaltorgonákhoz, melyek majdnem a hely tetején vannak. Rendkívül szép látvány volt, és az idegenvezető „kiselőadása” is érdekes volt. Beszélt a kialakulásukról, arról, hogy milyen ritkák és még sorolhatnám. A hegyi túra után visszamentünk Tapolcára fél 1 körül, ahol először megnéztünk egy kiállítást, melynek interaktív részeként megnéztünk egy 3D-s filmet is. Ezután hajókázhattunk a tavasbarlangban. Mindenki nagyon élvezte. A kiállítás végeztével megláttuk, hogy esik az eső, így egy souvenirboltál vártunk a buszra nagyjából 15 percet.

Amikor megjött a busz, Szigligetre mentünk át, ahol végül a szakadó eső miatt fakultatív program volt. Mindenki jól elázott, de ez senkinek nem vette el a kedvét a felfedezésektől. Mindenhol tömérdek fénykép készült. Sajnos a szigligeti várból a felhős, párás idő miatt nem volt jó a kilátás, de ettől függetlenül mindenki nagyon élvezte a napot. Körülbelül este 6-kor érkeztünk vissza a szállásra.

Összességében tényleg egy teljesen élvezhető kirándulás volt az időjárás viszontagságai ellenére is, az idegenvezető is kedves volt és valóban hasznos információkkal látott el bennünket.

4. nap

Szombat délelőtt fél 10 körül indultunk Veszprémbe Balatonfüredről, ahol találkoztunk azokkal a lányokkal, akik körbevezettek minket Veszprémben. Nagyon kedvesek voltak és egész úton beszélgettünk velük. Miután leparkoltunk az egyik parkolóban a busszal, utána megnéztük a Várkutat. Azután elsétáltunk a Benedek-hegyhez ahol, csináltunk egy képet a keresztnél. Itt nagyon szép volt a kilátás a régi Veszprémre és a Margit-romokra. Meglátogattuk a Szentháromság teret ahol megnéztük a Szentháromság-szobrot és a Gizella-kápolnát, ami tele van 13. századi freskókkal, amikről a kísérőink sokat meséltek nekünk. A Székesegyházban megnéztük az Árpádkori faragványokat. Utána bementünk egy közeli kávézóba, ahol kávéztunk, megettük a szendvicseinket és beszélgettünk. Ebéd után volt egy kis szabadidőnk, ezért bementünk a plázába. Vásárlás után felszálltunk a buszra és elindultunk Várpalotára. Útközben zenét hallgattunk és sokat nevettünk. Kb. 20 perc után megérkeztünk a Trianon Múzeumhoz. Azért mentünk ide, mert az utazásunk témája részben Trianon volt. Nagyon érdekes volt a kiállítás. Láthattuk a Zichy kastélyt, a szétszakadt Magyarország térképét és meghallgattunk róla egy előadást. A kiállítás után elindultunk Füred felé, ahol sétáltunk a parton egy keveset és elköszöntünk a lóczysoktól. 6 órakor érkeztünk meg a szállásra. Megvacsoráztunk és még megbeszéltük a holnapi napot, mivel másnap már indultunk haza.

5. nap

Elérkezett a kirándulásunk utolsó napja. Előző este még sokáig fönt voltunk, keveset aludtunk, ezért elég lassan és nehézkesen ment a kelés. Korán kellett (volna) kelnünk, gyorsan összepakolnunk és gyülekeznünk szálláshelyünk udvarán, mert páran úgy terveztük, hogy hajnali öt óra körül közösen elindulunk, hogy megtekintsük a csodás balatonfüredi napfelkeltét a hajóállomásról, illetve a stégről. A város ilyenkor még csöndes, nem járnak autók, a helyiek pihennek, csak a Balaton hullámainak morajlását és a kacsák ,,hápogását” lehetett hallani. Végig mentünk a sétányon, utoljára ittunk a híres füredi forrásvízből, végignéztük a vitorlások és hajók sorát a kikötőben, majd leültünk a partra, és vártuk, mikor dugja elő fejét a nap. Lassan, vörös fénnyel kelt föl a füredi dombok fölött miközben narancssárgán töltötte be az égboltot. Elkészítettük utolsó fotóinkat, még utoljára magunkba szívtuk a látványt, majd elindultunk végig a sétányon, vissza a szálláshelyünkre. Itt vendéglátóink már vártak minket az ismét, utoljára is ízletes és bőséges reggelivel. Megkaptuk az úticsomagot, ami üdítőből és házilag, a szálláshelyen készített ,,rántotthúsos szendvicsből” állt. (Ami számunkra igazán különleges újdonság volt, mivel Szerbiában nem szokás ilyen formában enni a rántott húst.) Mindezek után fölmentünk a szobáinkba, összeszedtük csomagjainkat, majd felraktuk a buszra, elköszöntünk szállásadóinktól és elindultunk hazafelé. Az út hosszúnak bizonyult, megálltunk többször szünetet tartani, közben zenét hallgatunk, és beszélgetéssel töltöttük az időt. A határon sokat kellett várnunk, hosszú volt a sor előttünk. Míg végül átjutottunk, és nemsokára, a délután folyamán, élményekkel telve, és fáradtan érkeztünk meg Szabadkára. Lepakoltunk a buszról, megköszöntük kísérő tanárainknak, hogy az út során segítettek nekünk, és velünk tartottak, majd elbúcsúztunk egymástól, és immár szüleinkkel együtt mentünk haza.