Úgy 1:50 körül kezdődik a lényeg.
A kutató (Tinbergen) arra volt kíváncsi, hogy a méhfarkas hogyan jegyzi meg, hol van a földbe ásott fészkének a bejárata (ide rakja le a petéit, majd elrepül, elfog egy méhet, azt megbénítja, és beviszi az üregbe, ezzel táplálkoznak a kikelő lárvák).
Azt figyelte meg, hogy amikor elrepül a méhfarkas, köröz egy kicsit a fészek bejárata körül, ezért arra gondolt, hogy biztos a környező dolgok elhelyezkedését jegyzi meg, és így talál vissza. Ezért körberakta a fészek bejáratát tobozokkal, miközben a méhfarkas bent volt az üregben, majd amikor elrepült, odébb rakta a tobozokat ugyanilyen elrendezésben.
Az eredmény látható: a méhfarkas nem a fészkének bejáratához szállt le, hanem oda, ahol annak a tobozok helyzetéhez képest lennie kellett volna.