Szerbia, 2018.09.17-21.


Határtalanul. Ez az a pályázat, melyen Láng Róbert tanár úr ismét határon túli kirándulást nyert nekünk, negyven 10 és 11. osztályos Lóczys diáknak, hogy megismerkedjünk Szerbia magyarlakta területeivel, emlékezzünk hős elődeinkre.

Útunk során a törökök elleni győzedelmes csatákra, az 1848/49-as szabadságharc hőseire és a második világháborúban elkövetett délvidéki vérengzések magyar áldozataira emlékeztünk.

Kellemes utazás és zökkenőmentes érkezés után Szabadkán, a Zentai úti temető 44-es parcellájában róttuk le kegyeletünket a szabadkai népirtás áldozatainak emlékművénél, ahol a Vergődő madár szobránál idegenvezetőnk, Kiss Róbert, Székelykeve szülötte mesélt a tragikus eseményekről, melyek során magyarok ezreit gyilkolták le.

Az első nap délutánját Szabadkán, a Zsolnay majolikával díszített szecessziós városháza megtekintésével töltöttük, ahol magyar fejedelmek címereit is megcsodálhattuk.

Kellemes szállás, finom vacsora és reggeli után kezdtük a második napot, mely ismét sok élményt ígért. Mint balatonfüredi diákok különös izgalommal vártuk a palicsi fürdővárost, annak gyönyörű tópartját. Megtudtuk, hogy Blaha Lujza a szabadkai színházban kezdte pályafutását és gyakran megfordult a fürdővárosban. A tóban - legnagyobb sajnálatunkra - már fürdeni nem, csak csónakázni, vitorlázni lehet, hiszen rendkívül szennyezett a víz. Reméljük a környezet védelmével helyreáll a tó egyensúlya és visszanyeri egykori fényét a monarchia csodás fürdővárosa.

Késő délelőtt Kelebia nyújtott számunkra kitűnő szórakozást. Lipicai fogatokkal kocsikáztunk, a bátrabbak lovagolhattak is.

A szálláshelyen elköltött finom ebéd után a szabadkai Kosztolányi Dezső Gimnázium tanulóival és tanáraival találkoztunk az iskolaépületükben, ahol rendhagyó történelem órán a délvidéki vérengzés eseményeiről (1944. október - 1945. január, "hideg napok") és Kis Ernő altábornagy, aradi vértanú életéről, halálának körülményeiről hallottunk igen érdekes előadást.

A délutánt a belvárosban töltöttük partneriskolánk diákjaival. Csoportokba verődve felfedeztük a várost és ez alatt a rövid idő alatt is jó barátság szövődött közöttünk. Várjuk a 2019 tavaszi viszontlátást Balatonfüreden!

A harmadik napot Tóthfaluban kezdtük, ami manapság délvidéki magyar mintafalunak számít, majd Zentán, a városháza tornyában a Zentai – csata történetével ismerkedtünk, látványos animációt láttunk a csata lefolyásáról. Megtekintettük a csata emlékművét is a Tisza parton. Majd ismét hosszú út vár ránk, Elemér felé, Kis Ernő szülőfalujába vettük az irányt. Útközben megcsodáltuk a Délvidék magyarjainak jelképévé vált aracsi pusztatemplomot. Eleméren a katolikus templom kriptájában megkoszorúztuk Kis Ernő aradi vértanú sírját, adományt vittünk az ottani közösségnek. A következő állomás Csúrog volt, ahol az emlékműnél ismét szembesültünk az 1944-es eseményekkel, a magyar és német lakosság kiirtásával, a „Hideg napok” iszonyatával.

Az óbecsei kiváló szállás elfoglalása előtt még megnéztük a Türr István ( Kossuth Lajos hadmérnöke) tervei nyomán készült zsiliprendszert.

A negyedik nap Szalánkemén indult, ahol megtudtuk, hogy ez a legrégebbi délvidéki falu. Itt hajózott le Hunyadi János seregeivel Nándorfehérvárba. Szerencsére mi is hajózhattunk a löszfalak mentén a Duna-Tisza összefolyásában, remek időben, kiváló hangulatban.

A délutánt a szerb fővárosban, Belgrádban, a régi Nándorfehérvárban töltöttük el. A vár megtekintése, a történelmi események felelevenítése után még Hunyadi János halálának helyszínén, Zimonyban is látogatást tettünk. Ez a nap volt kirándulásunk csúcspontja!

Az utolsó, ötödik nap a gyönyörű Újvidéket és az egyedülálló péterváradi erődöt tartogatta számunkra, ahol bejártunk egy kilométernyit a föld alatti járatrendszerből. Megtudtuk, hogy Komárom után ez az erőd maradt az 1848/49-es szabadságharc idején legtovább magyar kézen.

Fáradtan, de rengeteg élménnyel, új barátságokkal és ismerettel tértünk haza Balatonfüredre. A program tavasszal folytatódik.