Kulcsinger (kísérlet tüskés pikókkal)

A sztori a következő: Tinbergennek (ő egy etológus volt) tüskés pikói voltak, és az akváriumot az ablak előtt tartotta. A tüskés pikó hímjei fészket készítenek, ide csalogatják be a nőstényt, hogy rakja le az ikráit. A hímek a territóriumot védik, ha másik hím keveredik oda, azt megtámadják. Tinbergen azt vette észre, hogy amikor elmegy az ablak előtt a postakocsi (piros színű), akkor a tüskés pikó hím támadó magatartást mutat. Ettől az a gondolata támadt, hogy lehet, hogy a piros színnek köze van a támadó magatartás kiváltásához. Elkezdett kísérletezni különböző modellekkel, hogy igaza van-e. Rakott az akváriumba élethű, de nem piros hasú modelt, és többféle nem élethű, de piros hasú, illetve nem piros hasú modellt. A tüskés pikó csak akkor támadott, ha a modellnek az alsó oldalán piros folt volt. Így Tinbergen arra a következtetésre jutott, hogy igen, a piros szín a magatartásforma kulcsingere. A film végén pedig egy másik példa: a vörösbegy hím szintén a vörös színre ugrik és támad. Már egy vörös tollcsomót is apróra szaggat, de a nem vörös begyű élethű madarat nem bántja (ez nincs benne a filmben).

Kulcsinger (kísérlet sirályfiókákkal)

Tinbergenék itt azt kutatták, hogy mi a kulcsingere annak a viselkedésnek, hogy amikor a sirályfiókák enni kérnek, a szülő csőrét csipkedik.
Többféle modellnél számolták, hogy hányszor csípi meg a fióka. A tapasztalatuk az volt, hogy a legnagyobb csípésszámot a piros foltos modellek kapják. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a viselkedés kulcsingere a csőrön lévő piros folt.
(teljes kísérlet: mozaikos tk. 141. oldal)


Kulcsinger, szupernormális inger: kakukk

A film elején látható, hogy a szülői etetés kulcsingere a fiókák csőrtátogatása, majd az, ahogy a kakukkfióka egykévé teszi magát (nemcsak a tojásokat, hanem a már kikelt fiókákat is kilöki a fészekből), aztán pedig szépen immár egyedüli gondozottként hatalmasra nő:


Kakukk tojást rak a nádiposzáta fészkébe